1. MODUL

A kulturális örökség digitális átalakulása Modulfelelős: Dr. habil. Monok István

Áttekintés és problémafelvetés

Szkülla és Kharübdisz. Az örök veszélyek. Jelen kutatási tervünk e két örök veszély jellemzése mellett megpróbál Odüsszeuszként utat találni közöttük. A kulturális örökség, a múlt, a mások tapasztalata, mind olyan értékek, amelyek látszólag nem tartoznak a digitális eszközpark lényegéhez. A lehetőség, hogy tetszőleges mennyiségű információ tetszőleges gyorsasággal áttekinthető, azt a benyomást kelti, hogy a mennyiségi és a minőségi elemek is rendelkezésre állnak napjaink technológiája révén.

Ám ettől még nagyon messze vagyunk: a kulturális örökség digitális eszközökkel történő megmutatása kisgyermek lépéseit teszi – az Európa Tanácshoz tartozó országokra vonatkozó felmérés szerint 2013-ra az írott örökség 10 %-a lesz elérhető digitálisan, a következő pénzügyi periódus végéig ez a terv szerint sem haladja meg a 20 %-ot –, ráadásul az interneten elérhető, az örökségre vonatkozó információknak csupán néhány százaléka ellenőrzött. Ha tehát a hagyományos módszerekkel akarjuk kulturális örökségünket az új technológiával megmutatni – metaadatok, digitális rögzítés, ellenőrzés –, akkor hosszú folyamattal kell számolnunk. Ugyanakkor a technikai lehetőségek már az automatizált ellenőrzést, tartalomelemzést is lehetővé teszik, vagyis többféle önellentmodással állunk szemben:

• Hagyományos diszciplináris ismeretekkel rendelkező szakemberek az új technológia kínálta lehetőségekkel nem tudnak igazán élni, mert a hagyományos módon kívánják azt gazdagítani és ellenőrizni.
• Modern technikai, formai ismeretekkel rendelkező szakemberek próbálnak olyan tartalmakra vonatkozóan újfajta elemzési módokat kitalálni, amely tartalommal kapcsolatban ők maguk ignoránsnak tekinthetőek, vagyis nem tudják mire vonatkozóan adnak tanácsokat.
• A kulturális örökség intézményi környezete lepusztult, államigazgatási szinten marginalizálódott, fizikai állagában összeomlás előtt áll, technológiai fogékonyságban azonban EU-átlagosnak tekinthető a személyzete.
• A kulturális örökség digitális átalakítása sürgető, mert az a társadalmi környezet, amely számára át kellene tudni hagyományozni, arra nem fogékony, de a technológia érdekessége új utakat, új reményt kínál.
• A kulturális örökséget ismerő, azt áthagyományozni kívánó szakembergárda jellemzően csak felhasználói ismeretekkel bír a modern technológiát illetően, és nem él a technológia kínálta új, a tartalomra vonatkozó kérdésfeltevési lehetőségekkel.
• A nemzetállamok elvi lerombolása mellett érzékelhető a kulturális nemzetek komoly harca, konkurenciája, a közép-európai régióban a kulturális örökség elbirtoklása (appropriáció), és ez a folyamat új lehetőséget kap a digitális megjelenítéssel.
• A digitális platform mint a kulturális örökséget hagyományozó eszköz pionírjai viszont éppen azt akarják hangsúlyozni az új eszközparkkal, az ezen át történő örökség-megjelenítéssel, hogy nincsen nemzeti kulturális örökség, csak európai kulturális örökség létezik.

Pályázatunk az itt felsorolt disszonanciák, Szküllák és Kharübdiszek világát (1) elemzi, (2) mond róla véleményt, (3) az eligazodási módokat tanítja, (4) és esettanulmányokon (megvalósítások, digitális alkalmazások) keresztül utat mutat közöttük.

Kutatási beszámoló

< Vissza