A digitális hozzáférés részletes tanulási vizsgálata Modulfelelős: Dr. Nádasi András
Áttekintés és problémafelvetés
A digitális tanulási környezetek kialakítása, működtetése és továbbfejlesztése a korábbitól eltérő tanári szakértelmet, új kompetenciákat igényel. A mérhető tanulói teljesítmény kialakítására és az iskola elszámoltathatóságára való törekvés előtérbe helyezi a tanári teljesítményt Európában is. A 21. század elején a tanári teljesítmény mögött olyan kompetenciáknak, ismereteknek, készségeknek kell állni, amelyeket az eddigi képzés egyszerű kiegészítésével nem lehet kialakítani. Ezért a tanári műveltség tartalmának, a tanárképzés és tanártovábbképzés konceptuális rendszerének is át kell alakulnia. Ezen túlmenően előtérbe kell kerülnie a tanári tevékenység folyamatos és hatékony segítésének.
Az alapprobléma, amelyre a projekt keretében végzendő kutatások/fejlesztések koncentrálnának: hogyan lehetne eredményesebbé tenni a tanárok teljesítményét a mai rendkívül komplex és folyamatosan változó iskolai és társadalmi környezetben. Abból a tényből indultunk ki, hogy a ma rendelkezésünkre álló infokommunikációs technológia lehetővé teszi a tanári munka hatékony segítését egy olyan hatás- illetve eszközrendszer létrehozásával és integrációjával, aminek a direkt, formális tanítás – legyen az hagyományos vagy e-learning – csupán egy eleme.
Ma már nemcsak a pedagógusok, hanem a diákok kezébe is olyan technológiák kerültek, amelyek segítségével – a korábban passzív befogadó szerepét megtestesítő – tanuló is részt vehet az oktatási tartalmak megalkotásában és ezáltal aktív tartalom-létrehozóvá válik.
A tartalmak hatalmas, strukturált tárhelyekre, ún. repozitóriumokba kerülnek, ahol az információk visszakereshetőségének biztosítása és a megőrzés elsődleges feladat. A repozitóriumok mind a hallgatók, mind az oktatók rendelkezésére állnak. Ilyen indíttatásból vizsgálat tárgyává tesszük, hogy az adatbázisok, repozitóriumok tartalmára mennyire építenek az oktatói weboldalak, illetve milyen kapcsolat van közöttük. Másik oldalról pedig szükséges vizsgálni, hogy az oktatói weboldalakon található tartalmak milyen mértékben, és milyen módon épülnek be az intézményi repozitórium egységesen kereshető rendszerébe.
Ez utóbbi modulelemben a kutatás alapkérdése, hogy egy adott intézményi tudásvagyonból mit tud felhasználni, illetve mit használ fel egy tanár. Emellett pedig fontos kérdés, hogy milyen tartalmakat, lehetőségeket, módszereket biztosítanak ezek a tudástárak az oktatás támogatásához. A kutatás célcsoportja kettős: oktatók és tanulók.
A mai gazdaságban, az egész társadalomban a tudás a versenyképesség egyik legfontosabb erőforrása, a tudás, mely egyben a gazdasági siker egyik alappillére. Ehhez kell a tudásvagyont dokumentálni, rendszerezni a piac számára láthatóvá tenni, amihez a szervezetfejlesztést szolgáló tudáshasznosulást, tudástranszfert biztosító feltételrendszert kellene kialakítani.
A felsőoktatási intézmények fontos célja lenne az egyetem/főiskola szellemi tulajdonnal kapcsolatos értékeinek feltérképezése, a felhalmozódó tudásbázis gondozása. Egy ilyen tudástérkép hiteles és részletes információt nyújthat a hallgatóknak, az oktatóknak, az együttműködő szervezeteknek és az intézmény valamennyi piaci partnerének.
A tudástérkép minden oktatóról, kutatóról minden lényeges adatot, információt, kompetenciát, képességet magába foglal, amivel az illető rendelkezik. Tartalmi követelmény: legyen a tudományterületek szerint strukturált, egyszerű, könnyen áttekinthető. A kitöltéshez elektronikus felületet szoftvert kell fejleszteni. Dinamikus, naprakész, az interneten korlátozottan elérhető adatbázis létrehozása, amelyre a szolgáltatásokat lehetne ráépíteni. Egyben az intézmények közötti együttműködést is hatékonyan támogatja.
A tudástérkép kidolgozásában meghatározónak kell lenni a kutatási terület eredményeinek, az alkalmazásoknak, az oktatói kvalitásoknak, a digitális kompetenciáknak, a nagy projektekben szerzett tapasztalatoknak, a csapatmunkában való jártasságnak és a hozzájuk kapcsolódó referenciáknak; beleértve a nemzetközi vonatkozásokat is.
Cél egy önálló rendszer építése (800 főre, ami tovább bővíthető), amely az intézmény és a munkaerőpiac fele a szükséges mértékben átlátható. A folyamatos használatához minőségbiztosítási rendszert kell kiépíteni, amely biztosítja a hitelességet, a folyamatos karbantartást, és rögzíti az eredményességet is.